Két beszámolót kaptunk a héten Németországból. :)

Zsófi szeptember óta au-pairkedik Németországban, Lili pedig januárban családot váltott.

“Sziasztok!

A helyzet még mindig változatlan, nagyon jól érzem magam itt. A lehető legjobb választás volt ez a család, tökéletesen passzolnak hozzám!!! 🙂
Soha nem volt egyetlen szóváltásunk sem, tényleg minden tökéletes. Az apuka mondta,hogy mindenkinek nehéz lesz, ha haza kell mennem. És igazából egyetértek vele. 🙁

Megismerkedtem pár au-pair-rel, akik nem voltak ilyen szerencsések, mint én. Volt, aki családot váltott, volt, aki maradt, annak ellenére, hogy nem jön ki jól a családdal. Én nem bírnám máshogy.
Viszont emiatt, hogy ők ilyen pozitívak velem, már a kezdetektől fogva egyáltalán nincs honvágyam.Tényleg családtagnak tekintenek, és annak is érzem magam.
Júniusban megyek majd haza, de áprilisban anyuék kijönnek hozzám pár napra.

Üdv, Zsófi”

“Sziasztok!

Minden rendben, jól érzem magam. Normális a család, a gyerekek aranyosak. Van szabadidőm és a suli is elkezdődött az előző héten. A hely is szép, pont arra gondoltam, hogy jó lenne a Rajna környékere jönni.
Örülök, hogy nem maradtam otthon 🙂

Szép estét, Lili”

danke

 

Bogi beszámolója Németországból :)

“Sziasztok Lányok!

A megérkezésem óta nem is tudattam veletek, hogy hogy mennek a dolgok nálam, de most fél év elteltével gondoltam megosztom tapasztalataimat és élményeimet.

Azt hiszem, hogy a legjobb döntést hoztam meg, amikor fél évvel ezelőtt útnak indultam általatok életemben először külföldre, hogy au pair lehessek a németek által legszebbnek tartott városban – Hamburgban. Félve, de annál jobban izgulva ültem a vonaton és a 13 órás út rémes sebességgel telt. Másnap már rögtön bele is csöppentem a mindennapok teendőibe – végül a heteim 4 nap munkával és 3 szabadnapból állnak. Heti kétszer járunk a gyerkőccel Elternschule-ba ( ennek nem tudom mi lenne a magyar megfelelője ) aztán ebéd készítés, mosogatás, teregetés, porszívózás és a közös játék a napi rutin. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot a kis lurkóval. Örülök, hogy végül hozzá kerülhettem, rengeteg szót és kifejezést tanulhattam a mesekönyvekből is.

Szintén heti kétszer járok este nyelviskolába és tényleg megmerem kockáztatni, hogy elmúlt félévben sokkal többet tanultam, mint otthon összességében. Mint tudjátok, tényleg nagyon alap némettel érkeztem ki, de ebből sosem volt konfliktus vagy probléma, megértően és kedvesen viszonyultak ehhez a kezdetektől. Talán kicsit azt sajnálom, hogy még az elején a nyelv miatt nem tudtam érdeklődni, kérdezni a családról és szokásokról, így talán úgy gondolják, hogy nem is akartam megismerni őket teljesen. Úgy hiszem, hogy ez miatt nem alakult ki különösebb ’családi viszony ’ közöttünk.

Nehéz belecsöppenni egy új család, város és ország mindennapjaiba és megszokni:

– hogy a főtt tojást kiskanállal esszük
– a nap bármely szakaszában kínálhatnak sörrel, és a visszautasítást e téren nem nézik jó szemmel
– balról jobbra szokás puszit adni.

Apró dolgok, nekem mégis ezek maradtak meg igazán. 🙂

Mindemellett megismerhettem egy szintén általatok közvetített lányt itt, akivel közösen fedezhettük fel a város minden pontját, akitől rengeteget tanulhattam, akivel együtt tudtuk segíteni egymást a nehéz napokon, akivel több német nagyvárosba is eljutottam és rengeteg közös kalandot is átélhettem. Köszönöm ezt nektek 🙂

Miután befejeztem a középiskolát, tudtam , hogy mindenképpen au pair szeretnék lenni, de a hosszútávú terveimmel nem voltam tisztában és bíztam abban, hogy az itt töltött idő alatt megtalálom majd ezt. És igen, ha ennek vége van magabiztosan és határozott célokkal térek majd haza.

Igen, talán most kicsit úgy érzem, hogy egyre lassabban telnek a napok, egyre kevesebb a kihívás és most kezd honvágyam lenni. Egy szóval sem állítom, hogy ha lehetne, akkor azonnal felülnék egy vonatra és hazamennék, de szerintetek ez más au paireknél is előjön ?  Ez a februári hónap is közrejátszik?

Én bíztatnám a többi leendő au pairt, hogy Hamburg tényleg gyönyörű és hihetetlen egy város. Mellette itt mindenki a hochdeutsch-ot beszéli, amit tapasztalatból mondok én is, hogy sokkal könnyebb megérteni és tanulni is.

Csatolok nektek pár képet a levél mellé.:)

Bogi”

!_holnap

Vidám élménybeszámoló Svájcból :)

Sziasztok!
Gondoltuk, hozunk nektek egy kis élménybeszámolót, ugyanis képzeljétek, találkoztunk Vikivel 🙂
Már egy ideje felvettem vele a kapcsolatot, sokat beszélgettünk és végre összehoztuk a találkát. Bernben kirándultunk a mai nap folyamán. Az idő nem volt a legjobb, de a hangulatunk annál inkább.
Üröm az örömben, hogy sajnos ő ugye már nem lesz itt sokáig, de legalább találkoztunk az utolsó előtti pillanatban 🙂
Mivel egyeztettem vele, mielőtt ezeket a sorokat küldöm nektek, így az ő nevében is mondhatom, hogy megkedveltük egymást ez alatt a kis idő alatt, úgyhogy a kapcsolatot biztosan tartani fogjuk. Talán jövő héten még belefér egy Zürich is, ki tudja 🙂
Egy szónak is száz a vége, szeretném/nénk megköszönni a Ti közbenjárásotokat is! 🙂
Üdv.
Zsófi és Viki
U.i.: mellékelünk fotót is, mint svájci “au pair-jeitek” 🙂
Schweiz

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Zsófi egy hónapja au-pairkedik Svájcban

“Sziasztok! 🙂

Jól érzem magam itt, nagyon kedves velem a család is, mindenben segítenek. Első hetekben elég nehéz volt, betegen, honvággyal… de most már kezdem megszokni ezt az egészet 🙂 A gyerekekkel sokszor nagyon nehéz, de velük is egyre jobban csiszolódunk össze. Már második héttől kezdve nyelviskolába is járok, ami nagyon szuper. Sajnos még elég keveset beszélek, meg elég nehezen fejezem ki magam, de bízom benne, hogy hamarosan belejövök… meg majd talán egyszer a svájci németbe is! 😀

Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy vágjon bele egy ilyen kalandba. 🙂

Összefoglalva, nagyon örülök, hogy meg mertem ezt lépni és nagyon szépen köszönöm a segítséget, amit nyújtottatok! 🙂

Zsófi

PS. jajj annyit még had tegyek hozzá, hogy tényleg nem szabad rögtön feladni és egyből menekülni. Az elején nagyon nehéz … legalábbis nekem az volt. Nagyon nagy volt a honvágyam. Emlékszem, olvasgattam az oldalatokon mások élménybeszámolóit, hogy egy hónap után milyen jól érzik magukat. Akkor még tényleg úgy gondoltam, hogy nálam ez nem így lesz… aztán tessék :)”

danke

 

Zsófi beszámolója Németországból :)

Sziasztooook!

Más félhónapja vagyok a családnál. Nagyon- nagyon jól érzem magam itt!!! 🙂 A család még mindig irtó cuki. Mindent megtesznek azért, hogy jól érezzem magam. A napirend hamar kialakult. Reggelit csinálok nekik, megreggelizünk, elrakom a tizit és elviszem őket az oviba. Délre megyek értük, néha főzök nekik ebédet, néha, ha a szülők is itthon vannak, ezt megteszik ők. Ebéd után mindenkinek van egy kis pihi, a gyerekek néznek valami mesét, a felnőttek kávéznak/ teáznak. Ez kb fél óráig tart. Utána játék este 6-ig. 6-kor vacsi. Utána fektetés.

A gyerekek az első pillanattól kezdve nagyon barátságosak velem.A kislány sokszor készít nekem az oviban ezt-azt. Például sárkányrepülőt, rajzokat, gesztenye-emberkét.
A 3 éves kisfiútól tegnap kaptam először valamit, ami nála elég nagy szó. Csinált nekem az oviban egy távcsövet wcpapír gurigából.Amikor odaadta,azt mondta: “Ezt azért csináltam neked, hogyha hiányzik a tesód, csak kinézel az ablakon, és hazáig ellátsz vele. Meg tudod nézni, mit csinál.”
Hát én teljesen kész voltam tőle.:) A picivel is nagyon jó a kapcsolatom,sokat vagyunk kettesben. (Pl. ha a többiek tesizni vannak, vagy zeneiskolában)

Tudjátok… Olyan családhoz szerettem volna menni, ahol csak 1 pici van. De ez így most sokkal-sokkal jobb. Nagyon jó döntés volt, hogy ezt a családot választottam. Köszönöm a lehetőséget!!

Szép napot!

Üdv, Zsófidanke