Flóra köszönőlevele Glashütten-ből:

Nem is tudom, hogy köszönjem meg Neked! Nagyon klassz családom van!
Azért be kell, hogy valljam picit tartottam a négy gyerkőctől de nagyon hamar sikerült beilleszkednem és mára már családtag vagyok itt! (: Nagyon jól esik, hogy megbecsülik a munkám és mindig megköszönik. Pedig természetes, hogy megcsinálom, ezért vagyok itt.
A kis Kumpival (Friedrich) töltöm a legtöbb időt és már az első hét után a barátnőkhöz sorolt. (: Mostanra pedig teljesen pót-maminak érzem magam. Tárt karokkal fut oda hozzám mikor hazaérek suliból, ha én fektetem le este, mindig kapok jó éjt puszit.
Most a héten három napot egyedül voltam a gyerekekkel. Reggel elindítottam őket az iskolába kicsit vitték oviba, aztán rendrakás ebéd főzés gyorsan. Délután pedig a házi feladatban kellett segíteni. Ahogy ott ültem Phili mellett (természetesen a kicsivel az ölemben),így belegondoltam: “Te jó ég! Mintha tegnap lett volna, hogy Anyuval ugyan így ültünk az asztal mellett!” (: Hihetetlen érzés!
Nagyon rég nem volt igazi Karácsonyi hangulatom, de most az egész decemberem így telik. Elsején az ajtóm előtt egy adventi naptár kukucskált. Majd hatodikán megérkezett a Mikulás is. (: A szülinapokat is együtt ünnepeljük. Nagyon meghatódtam mikor a szülinapom reggelén egy torta várt az asztalon; amit persze a nagy lány Elena sütött nekem.
Számomra az Au-pair “munka” eddig nagyon pozitívan telt! Csak azt tudom mondani, hogy hajrá csajok! Tessék belevágni! (:

Judit köszönőlevele Egling-ből:

Szia nagyon örülök, hogy kint lehetek. Már jól megy a német. Ha az Au-pair évem letelik Németországban maradok és itt szeretnék tanulni. ? Remélem sikerül. Vannak nehéz pillanatok, de mindig jön egy ùj nap és minden megy tovább. De úgy gondolom, hogy akárhol lehetünk a világban ez mindehol így van. Még van nem egész fél évem, szóval addig még gyűjtöm a tapasztalatokat és az élményeket, amikből persze nincs hiány ?

Liliána köszönőlevele Frankfurt-ból:

A családdal minden rendben van, nagyon rendesek. Nagyon hálás vagyok! A gyerekek is meg kedveltek hál istennek, már nincs ami az elején volt, hogy nem akartak rám hallgatni vagy játszani, most épp az ellenkezője történik, néha nem engednek haza, vagy nem akarnak oviba menni, hogy velem maradjanak… belopták magukat a szívembe 
aztán elég sok tapasztalatot sikerült gyűjtenem az is biztos, például a tűrő képességem az sokat javult …
A jövő évi terveimre nézve, lehet hogy itt maradok Németországban és tovább tanulok vagy nyakamba veszem Londont. Igaz nehéz lesz vagy lenne itt hagyni az itteni barátaimat mert mondhatom hogy akár életre szóló barátságok is kötődtek itt:) Lili

Csilla köszönőlevele Bensheim-ből:

Kedves Gabi!

Itthon vagyok már , mivel szeptember elsején elkezdődött a Főiskolai tanulmányaim. Nagyon hiányzik német ország. Nagyon szeretnék vissza menni , de mindenképp szeretnék diplomát szerezni.
A családnál jól éreztem magam , rengeteg tapasztalatot szereztem. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani neked. Nagyon hálás vagyok a segítségedért. Nagyon szépen köszönöm :)))
További sok sikert kívánok
Csilla