Kitti levele Rostock-ból:

2012/04/20

Sziasztok! Szeretném megírni az én kis történetemet, és talán ezzel kedvet csinálni másoknak is. Elsősorban szeretném megköszönni Gabinak a rengeteg segítséget, nélküle nem sikerült volna. Au-pair társaimat ezúton is üdvözlöm! Egy hónapja élek Németországban, Rostockban. Nagyon hamar egymásra találtunk a családdal Gabi közvetítésével, és pikk pakk leszerveztük az utat is. Pár hétre rá már a repcsin ültem. ? Nem szerettem volna elsietni a vélemény nyilvánítást, idő kellett hozzá, hogy megérjen. Most már ki merem jelenteni, hogy eddigi életem során az egyik legnagyobb élményem ez a “munka”. Fontos volt számomra mindíg, hogy új dolgokat ismerhessek meg, azokban kipróbálhassam magam, fejlődjek, és rengeteg élményt gyűjtsek, amit majd mesélgethetek az unokáknak. ? Itt ezekre mind lehetőségem nyilt! Otthon nem jutottam egyről a kettőre, nem tudtam tovább fejlődni, már nem találtam új izgalmakat, kihívásokat. Nem mondom, hogy itt minden tökéletes, mert nem az! De az ember úgy gondolom akkor tanulja meg a jót értékelni, ha megélte a rosszat is. Számtalan lehetőségem van itt és lényegesen egyszerűbb volt Au-pairnak kijönnöm, mint munkát vállalnom. Nem azzal kell foglalkoznom, hogy dolgozzak és fennt tartsam magam, hanem hogy képezzem magam, és megismerjek egy új környezetet. Ez viszont könnyebb nem is lehetne egy német családnál. Aki szereti a gyerekeket, annak pedig szerintem ez egy egész éves nyaralás. ? Ahogy említettem a negatív oldala is megvan, de engem folyamatosan tanít az alkalmazkodásra, és az elfogadásra, amit szintén nagyon fontos tulajdonságnak tartok. Megérte kijönni, csak nyerhet vele az ember! Aki pedig tétovázik, annak üzenem, hogy gondolkodás nélkül vágjon bele, mert kevés ilyen jó lehetőség adódik az életben. Üdv, Kitti

Share This:

Timi levele Wifling-ből:

2012/03/16

Szia Gabi,
hát sikeresen megérkeztem vasárnap. Nagyon kedves a család, a gyerekek nagyon aranyosak, csak a német nehezen megy.
A gyerekek úgy érzem elfogadtak, már csak a németre kell ráhasalnom és a szülőkkel sem lesz gond.
Üdv Konrádéktól, Timi

Share This:

Reni köszönőlevele Giebelstadt-ból:

2012/02/25

Szia Gabi!
Szombaton délben megérkeztem Giebelsatdba!  Amint már említettem a szüleim hoztak el, mivel a szilvesztert Berlinben töltöttük.
Nagyon kedvesen fogadott minket a család, a szüleimet és az öcsémet is egyből beinvitálták egy kávéra és egy sütire Ahhoz képest, hogy nem értették egymást, elég jól elbeszélgettek.. Én meg fordítottam.
Egyébként elég jól megy a német, több mindent megértek, mint ahogy gondoltam volna.
Miután elmentek a szüleim, a gyerekek “segítettek” kipakolni a bőröndömből.. Este pedig elmentünk Würzburgba vacsorázni…..

…. Ma délelőtt társasoztunk, majd elmentünk kirándulni. A gyerekek és kutya is jól elfáradtak, annyit játszottunk Ezek után pedig elmentünk sütizni, kávézni. Miután haza értünk, a kislánnyal olvastunk mesekönyveket. Ez nagyon jó, mert én is sokat tudok belőlük tanulni. …

…. Egyszóval nagyon jól érzem magam. Most még egy kicsit fáradt vagyok, de úgy gondolom majd jobban belerázódom.

Még egyszer köszönöm a segítségedet!
Üdv.: Reni”

Share This:

Barbi levele Hameln-ből:

2012/02/14

*az Au-pair év kezdetén:

Az apuka (Udo) jött értem autóval, otthon az anyuka (Sarah) és a kislány (Lenja) vártak. Sarah egyből megölelt, köszöntött, Lenja egy kicsit félénk volt. De nem kellett sok idő és feloldódott. Megmutatták a szobát és a fürdőszobát, majd Lenja megmutatta az ő szobáját, és a többi helységet (kis idegenvezető volt  ). Sarah kérdezte, hogy szeretnék-e enni, és egyből készített is meleg ételt. Ezután a kislány egyből játszani akart, úgyhogy játszottam vele, először gyurmáztunk, majd a kis állatkertjével játszottunk. Már itt elkezdte a tanítást, minden egyes játéknak, itt az állatoknak a nevét kérdezte ki.  Sajnos most Lenja beteg (lázas), de ennek ellenére este nem akart aludni menni, mert velem akart játszani, így fent voltunk fél 10-ig vagy tovább, majd mondtuk neki, hogy én is megyek aludni, erre hallgatott.
Szóval másnap, vagyis ma reggel együtt reggeliztünk, majd elmentem Udoval bevásárolni, délelőtt pedig Sarah-val és Lenja-val töltöttem az időmet, képeket mutattak magukról és családjukról.
Sokat “beszélgetünk”, van amit nem értek, vagy félreértek, a válaszolás már nehezebben megy! Hétfőn leszek először egyedül Lenja-val.
Holnap meg jönnek Sarah szülei, testvérei, és mennek ebédelni a városba, és mondta, hogy szeretné, hogy velük menjek, de ha nem akarok az sem baj. (megyek). Eddig jól érzem magam, és remélem így is marad :)…

… Szóval még kell egy kis idő, hogy megszokjam, még nem érzem otthon magam, de ez szerintem minél hamarabb meg fog változni. A szülők nagyon kedvesek velem, sokat nevetnek.  Köszönöm a sok segítséget! És jelentkezni fogok még!  Legyen szép napod! Üdvözlettel, Barbi

*és közben:

Elég jól haladok úgy érzem, igaz a nyelv még nagyon nehezen megy, a válaszolás nem igazán megy mondatokban, és sokkal többet értek, mint amit tudok mondani! Ez hétről hétre jobb lett. Már megismerkedtem az anyuka szüleivel, ők meg is hívtak karácsonyi vacsorára (nem engedték, hogy egyedül maradjak itt :)). És még a Jézuska is jön hozzám ? A számomra legmegfelelőbb családot kaptam, az anyukával és az apukával nagyon jól kijövök, a kislány is nagyon szeret, de sokszor van “hisztis” “rohama” :), meg ugye félti a családját tőlem, “ez az én családom”. ? De ezeket is nagyon jól kezelem, amikor egyedül vagyok vele semmi gond, csak amikor az anyuka hazaér, akkor csak ő van (de hát ez természetes). Mindig együtt eszünk, sokat beszélgetnek velem, mesélnek, sok időt töltök el velük, még a szabadnapon is :). Szóval minden rendben van!

Share This:

Flóra köszönőlevele Glashütten-ből:

2012/01/3
Nem is tudom, hogy köszönjem meg Neked! Nagyon klassz családom van!
Azért be kell, hogy valljam picit tartottam a négy gyerkőctől de nagyon hamar sikerült beilleszkednem és mára már családtag vagyok itt! (: Nagyon jól esik, hogy megbecsülik a munkám és mindig megköszönik. Pedig természetes, hogy megcsinálom, ezért vagyok itt.
A kis Kumpival (Friedrich) töltöm a legtöbb időt és már az első hét után a barátnőkhöz sorolt. (: Mostanra pedig teljesen pót-maminak érzem magam. Tárt karokkal fut oda hozzám mikor hazaérek suliból, ha én fektetem le este, mindig kapok jó éjt puszit.
Most a héten három napot egyedül voltam a gyerekekkel. Reggel elindítottam őket az iskolába kicsit vitték oviba, aztán rendrakás ebéd főzés gyorsan. Délután pedig a házi feladatban kellett segíteni. Ahogy ott ültem Phili mellett (természetesen a kicsivel az ölemben),így belegondoltam: “Te jó ég! Mintha tegnap lett volna, hogy Anyuval ugyan így ültünk az asztal mellett!” (: Hihetetlen érzés!
Nagyon rég nem volt igazi Karácsonyi hangulatom, de most az egész decemberem így telik. Elsején az ajtóm előtt egy adventi naptár kukucskált. Majd hatodikán megérkezett a Mikulás is. (: A szülinapokat is együtt ünnepeljük. Nagyon meghatódtam mikor a szülinapom reggelén egy torta várt az asztalon; amit persze a nagy lány Elena sütött nekem.
Számomra az Au-pair “munka” eddig nagyon pozitívan telt! Csak azt tudom mondani, hogy hajrá csajok! Tessék belevágni! (:

Share This:

Judit köszönőlevele Egling-ből:

2011/12/19

Szia nagyon örülök, hogy kint lehetek. Már jól megy a német. Ha az Au-pair évem letelik Németországban maradok és itt szeretnék tanulni. ? Remélem sikerül. Vannak nehéz pillanatok, de mindig jön egy ùj nap és minden megy tovább. De úgy gondolom, hogy akárhol lehetünk a világban ez mindehol így van. Még van nem egész fél évem, szóval addig még gyűjtöm a tapasztalatokat és az élményeket, amikből persze nincs hiány ?

Share This:

Vivien köszönőlevele Görmitz-ből:

2011/11/1

Szia Gabi!

Szerencsésen megérkeztem. Egyszerűen hihetetlenül jól érzem magam itt, annyira nagyon jól kijövök a két kislánnyal, újra élem velük a gyerek korom, komolyan mondom. ?

Üdv
Vivi

Share This:

Liliána köszönőlevele Frankfurt-ból:

2011/10/11

A családdal minden rendben van, nagyon rendesek. Nagyon hálás vagyok! A gyerekek is meg kedveltek hál istennek, már nincs ami az elején volt, hogy nem akartak rám hallgatni vagy játszani, most épp az ellenkezője történik, néha nem engednek haza, vagy nem akarnak oviba menni, hogy velem maradjanak… belopták magukat a szívembe 
aztán elég sok tapasztalatot sikerült gyűjtenem az is biztos, például a tűrő képességem az sokat javult …
A jövő évi terveimre nézve, lehet hogy itt maradok Németországban és tovább tanulok vagy nyakamba veszem Londont. Igaz nehéz lesz vagy lenne itt hagyni az itteni barátaimat mert mondhatom hogy akár életre szóló barátságok is kötődtek itt:) Lili

Share This:

Csilla köszönőlevele Bensheim-ből:

2011/09/22

Kedves Gabi!

Itthon vagyok már , mivel szeptember elsején elkezdődött a Főiskolai tanulmányaim. Nagyon hiányzik német ország. Nagyon szeretnék vissza menni , de mindenképp szeretnék diplomát szerezni.
A családnál jól éreztem magam , rengeteg tapasztalatot szereztem. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani neked. Nagyon hálás vagyok a segítségedért. Nagyon szépen köszönöm :)))
További sok sikert kívánok
Csilla

Share This:

Edina köszönőlevele Heidesheim-ból:

2011/08/8

Szia Gabi!

Letelt az egy év. Újra itthon vagyok. S hogy milyen volt az au pair év? Számomra nagyon tanulságos. Akármikor visszagondolok, nem bántam meg, hogy 1 évig kint maradtam. Igen, így fejezem ki magam, mert nekem voltak mélypontjaim, nem is egyszer, viszont a családom annyira rendes volt, hogy segített nekem átvészelni. Tény és való, hogy nem mindenki él át ilyen szituációt, talán szinte senki, de én részese lehettem. Sajnos 8 hónap elteltével kiderült, hogy a kicsi Rubent meg kell operálni (9 órás fejműtét). Mondanom sem kell, a család is nagyon mélypontra került, de közösen átvészeltük a nehéz napokat.

De ennek a levélnek igazából a szép emlékekről kell szólnia, hiszen abból volt több. Lehetőségem volt már a kezdetektől egy pingpong csapathoz társulnom, ami annyira jól sikerült, hogy fél év elteltével, már csapattag is lettem, a végére szinte egy harmadik családnak éreztem őket! A nyelvtanfolyamok alatt összeismerkedhettem különböző nemzetiségű emberekkel, akikkel a szabadidőmet eltölthettem, kirándultunk.

Nagyon örülök annak, hogy volt bátorságom Veled felvenni a kapcsolatot, és így kijuthattam egy kedves családhoz. Amit még egyszer köszönök!

Ami a legjobb volt az Au pair évben, hogy rengeteget tanulhattam a gyerekekről.

Örülök, hogy olyan családba kerültem, ahol a nevelés és úgymond „felfogás, hozzáállás” is hasonló volt, mint az enyém.

Ezek után már tisztábban látom az „anyai szerepet”. Ha mondhatom úgy, pótanyukája voltam Rubennek, hiszen reggelente, délutánonként kettesben voltunk, és nekem kellett mindenben helyt állni. Ha esetleg nehezebb napok voltak, nem mondhattam senkinek, „én most ezt nem akarom, nem szeretném, nincs kedvem” és ez a való életben is így van. Vannak napok, amit inkább kihagynánk, és helyette vállalnánk egy nyugodtabb semmittevést. De ez már a NAGYBETŰS ÉLET!!!

Én ezt tanultam meg, és ez mindennél többet ér. Elviselni, tűrni, küzdeni és nem feladni, aztán meg lesz az eredmény is, minden jó lesz, és sikerülni fog!!! J

Minden jót a továbbiakban is!

Edina

Share This: